Most megcserélném a sorrendet, mivel a címben a W magazin interjú van elől, de kezdem inkább a másodikkal, mivel az rövidebb. Ma végre megérkezett az első újévi kép kedvencünkről, ugyanis új szelfit posztolt 2019-ben immár, valamint férje, Tom Ackerley is posztolt három képet a kikapcsolódásról. Jelenleg egyébként Finnország egyik részén, Lappföldön pihennek. Egyébként pár “rajongó” elkezdte támadni azért Margot-t, mert prémet visel… Szerintem ezért nem kell megutálni valakit, akit eddig szerettek, de ez már csak az én véleményem.

 

47581626_457342131466343_8289945114941834349_n.jpg 47584088_676899179378541_3237482245245251183_n.jpg 49450896_342245783027666_5296594746663813367_n.jpg DwC4p12XcAEYl_Z.jpg 

 

És akkor itt is lennék a megígért W magazinos interjú fordításával.

 

 

Riporter: Melyik volt az első album, amit vettél, Margot?
Margot Robbie: Szerintem az első album, amit valaha vettem, az AFI-tól a Sing the Sorrow. Amikor a heavy metal fázisomban voltam. De szerintem az első kislemez, amit vettem, a Blink-1982-tól az All the Small Things volt.
Michael B. Jordan: Aha, hát a heavy metal. Még mindig ebben a fázisodban vagy, vagy túlléptél rajta?
Margot Robbie: Néha.
Michael B. Jordan: Néha?
Margot Robbie: Néha.

 

Riporter: Tudtok lég gitározni?
Robbie: Tudok lég gitározni. Ez az egyetlen zenei tudásom, tényleg.

 

Riporter: És te boxoltál már valaha, Margot?
Robbie: Igen, egy kicsit boxoltam – főleg azért, hogy felkészüljek az edzésre és a kaszkadőrmunkára. És tényleg, nagyon tetszett. Hosszú karom van, túl hosszúak a testemhez képest. Tehát tényleg jó, ha boxolsz.
Jordan: Az elérésed hihetetlen.
Robbie: Igen, extra nagy elérés. És a kamerában normálisan néz ki. De hosszú karjaim és lábaim vannak, de a kamera egy csapásra megváltoztatja.

 

Riporter: Amit szeretek mindkettőtök alakításában különböző filmekben, hogy bár szuperhősöket játszotok az Öngyilkos osztagban és a Fekete Párducban, közben néha antihősök is vagytok. Ez egy kettősség a karaktereknek.
Robbie: Egy kedves gonosz.

Riporter: Van kedvenc gonoszotok? Killmongeren kívül.
Robbie: Én most ellopom valaki más válaszát. Hallottam, hogy valaki ezt mondta, de tényleg zseniális gonosznak tartom: HAL a 2001: Space Odysseyből.
Jordan: Ohh. Ember.
Robbie: De ő egy klassz gonosz. Zseniális volt.

 

Riporter: De ez is egyfajta furcsa szimpatizálás.
Robbie: Teljesen. A legjobb gonoszok már szimpatikusak.

 

Riporter: Mindkettőtök karaktere kevés ruhában volt öltözködve. Nehéz volt alig felöltözötten forgatni?
Robbie: Uh… Őszintén számomra Harley-ként minél több bőr látszott belőlem, annál hosszabb ideig tartott engem sminkelni és a hajamat csinálni, mert tudod, a karakternek fehér bőre és millió tetoválása van. Szóval minél több bőr látszott belőlem, annál tovább tartott sminkelni. Pl. mikor nem volt rajtam kabát, 20 perccel tovább sminkeltek.

 

Riporter: Szinkronszerepetek volt?
Robbie: Most így nem emlékszem.

 

Riporter: És Margot, melyik volt az első meghallgatásod?
Robbie: Az első meghallgatásom egy ausztrál indie filmben volt. És megkaptam a szerepet, de a film sosem jelent meg. És, én sem láttam soha…
Riporter: Sosem láttad?
Robbie: Nem, sosem láttam.
Jordan: Majd most megtaláljuk.
Robbie: Semmi szükség nincs rá,
Jordan: Mi a címe?
Robbie: Ne, nem… Még csak nem is említhetem meg.
Riporter: Kit alakítottál?
Robbie: Egy szorongó tinit játszottam. Amúgy akkoriban én is az voltam. Jó móka volt.
Jordan: Oh ember. Házi feladatom van.
Robbie: [nevet] Neem, nincs. Ne. Tényleg. Semmi szükség nincs erre.

 

Riporter: És mit csináltál azután, hogy a film nem jelent meg?
Robbie: Egy másik független filmre is meghallgattak, ami szintén nem jelent meg. Ezután Az Elefánt hercegnőbe jelentkeztem. A harmadik főszereplő lettem volna. De nem kaptam meg. De emlékeztek a meghallgatásra és később meghívtak egy vendégszerepre a sorozatban. És ez a vendégszerepe Melbourne-be vitt engem. Tehát ekkor kezdtem el következetesebben dolgozni és ezért meg kellett fizetnem. Szóval ez nagy mérföldkő volt az életemben.
Riporter: Az első kettőért nem fizettél meg,
Robbie: Nem, ez csak egy munka volt számomra, dolgozni akartam.
Jordan: Ez szörnyű.
Robbie: Mindenesetre, valami máshoz vezetett ez. Vicces amúgy, hogy Chris Hemsworth is szerepelt Az Elefánt hercegnőben.

 

Riporter: Margot, mi volt az első e-mail címed?
Robbie: Az enyém is a sporttal kapcsolatos volt. Annyira kínos volt: sweetsurfer02@hotmail.com
Jordan: Oké. Egy Hotmail felhasználó vagy.
Robbie: Ausztráliában ez volt. Nem volt AOL.
Riporter: A 02-t utána kellett írnod, mert sok volt a sweetsurfer?
Robbie: Igen. A Sweetsurfer foglalt volt. Hozzá kellett írnom egy számot.
Jordan: Random kérdés: Az AOL csak Amerikában volt?
Robbie: AOL? Nem tudom. De volt MSN-ünk. Olyan volt, hogy ha végeztünk az iskolában, felmentünk az MSN-re és csoportos beszélgetéseket folytattunk.

 

Riporter: Margot, mi volt az első vörös szőnyeges ruhád?
Robbie: Az emberek szeretik ezt a témát felhozni, de nekem egészen más ízlésem volt, csak mondom. [nevet] Nem tudom, jó döntés volt-e. Tudod, 18 éves voltam, mikor elsőként megjelentem vörös szőnyegen. Az ausztrál Emmy díjátadót Logie Awardsnak hívták. Egy sorozaton dolgoztam és jelöltek egy Logie-ra, de a nagy pillanatom a vörös szőnyegen volt. Szerintem a legnagyobb dolog, ami valaha történt velem, az volt, hogy elmentem a Logie-ra. Olyan minden kifelé ruhám volt, nagyon rövid elöl és hátul pedig hosszú. Sok réteg, élénk színek, ragyogó anyag –
Jordan: Milyen színekről beszélsz?
Robbie: A legsötétebb narancssárga, amit csak el tudsz képzelni, fekete ragyogó anyaggal díszítve. Szóval ez olyan narancs-fekete, narancs-fekete, narancs-fekete volt, nagy hajtással hátul. (szerk. itt van a megjelenése!)
Riporter: Nagy hajtás?
Robbie: Olyan sztriptízbár kinézetű hajam volt. Nyilvánvalóan még nagyon barna voltam, mert Ausztráliában éltem. De egy kinézet volt. De tudod mit nem sajnálok? Amikor mindig ezt kérdezgetik, hogy “Ooh, visszakívánod ezt az egyet kicsit?” Én pedig: “Nem”. 18 éves voltam. Jól éreztem magam. Tudok olyan unalmas ruhákat is. Elmentem, de mindegy.
Jordan: Imádom.

 

Riporter: Margot, el kell mesélned, milyen volt az első csókod, mert ez egy szép történet.
Robbie: Nagyon romantikus volt. Az volt. Egy szigeten voltunk… Tudom, nagyon álombeli. A sziget nem messze volt Queenslandtől. Csónakáztunk, ami nem egzotikus, csak nagyon szép. Great Keppel Islandnek nevezték. Éjfél volt és korábban, a szünetben a tengerparton találkoztunk. Egy családi nyaralás volt. És mi is azt terveztünk, mint ahogy te is. Tudod, hogy így mindenki: “Csókot, csókot, csókot”, mi pedig erre “Oké”. Szóval éjfélkor terveztünk újra találkozni, de másnap távozott és sosem láttuk újra egymást.
Jordan: Hűha, tragikus.
Robbie: És egy jó első csók volt. Nagyon jó volt. Tökéletes. És valójában, nem volt kínos. Mint egy filmben, egy csodálatos csók volt egy szigeten éjfélkor. Mikor hazaértem, elmondtam az unokatestvéremnek, hogy találkoztam ezzel a fiúval, csókolóztunk és csodálatos volt. És megkérdezte, hogy “Megvan a telefonszáma?” Tudod, abban az időben még otthoni telefonok voltak és én erre azt feleltem: “Nem.”. Szóval végignéztük az egész telefonkönyvet.
Riporter: Úristen.
Jordan: Ez ám a sztori.
Robbie: Megkerestük a nevét a telefonkönyvben és ezerszer felhívtuk, de senki nem vette fel. Sosem találtam meg. De évekkel később összefutottunk egy buliban.
Jordan: És emlékezett a történtekre?
Robbie: Igen, emlékezett. Mikor egymásra néztünk, így mindketten “Miiii?!!”
Jordan: Éjfélkor volt?
Robbie: Igen.
Jordan: Te voltál, Éjfél?
Robbie: Te voltál?
Jordan: Te voltál? [nevet]
Robbie: Igen, nagyon vicces volt.